Április elején a Telvice és a Provice Kft. a Digitális Esélyegyenlőség Alapítvánnyal karöltve, 1 millió Ft értékben tableteket adományozott a Budapest IX. Kerület Molnár Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola alapítványának, melyeket az iskola hátrányos helyzetű diákjai kaptak meg, hogy be tudjanak kapcsolódni a távoktatás folyamatába. A tableteket sikeresen használatba vették a diákok, mi pedig Török Alfréddal, az iskola igazgatójával beszélgettünk a digitális oktatás helyzetéről.

• Mennyiben különbözik egy kéttannyelvű iskola élete ebben a krízishelyzetben egy normál tanrendű iskolához képest?

Tavaly végzett az első olyan évfolyamunk, akik már az angol nyelvet első osztálytól kezdődően tanulták. Nem minden osztály tanul így, évfolyamonként csak egy. Azért indítottuk ezt programot, mert a környezetünkben lévő lakók részéről igényként merült fel egy ilyen jellegű képzés bevezetése. Körzetes iskolaként azok kerülnek ebbe az osztályba, akiknek a szülei szeretnék, hogy gyerekeik a heti 5 angol nyelvóra mellett, még más tárgyakat is angolul tanuljanak, pl. az éneket, technikát, rajzot, vagy a testnevelést. Ilyen helyzetben az angol szakos kollégák továbbra is segítik a tanulóinkat „élő” online módszerekkel is, de ez nem helyettesítheti a személyes kapcsolatot, a nyelv helyes használatában, kiejtésében stb. Ugyanakkor meg lehetőség van elszakadni a hagyományos iskolai módszerektől, és a nyelv megértésére koncentrálni. Ma már nagyon sok lehetőség közül lehet választani az interneten keresztül. Kisebbeknek akár mesefilmek nézésével, nagyobbaknak pedig online sajtó, filmek, játékok állnak rendelkezésre, ezekre sokszor a tanterem falain belül nincs elegendő idő. Az idegen nyelv elsajátításában én fontosabbnak tartom az adott nyelv megértését, akár nyelvtani szabályok nélkül, a szókincs bővítését, a gyakorlati használhatóságot, mint a nyelvtani vagy mondattani helyességet. Az a szülő, aki tud nyelvet, az otthon is sokat tud segíteni a tanulóinknak, ha a lakáson belüli tárgyak, cselekvések folyamatos ismétlésével rögzítik a gyerekükben a szavakat. De a IKT eszközök segítségével szinte bármikor kérhetik a pedagógus segítségét.

• Tapasztalatai szerint mi a legnehezebb a diákoknak és a tanároknak most?

Ez mindenki számára egy szokatlan helyzet, kevés idő állt rendelkezésre a teljes felkészüléshez. Iskolánkban már több éve alkalmazzuk a digitális pedagógiát, több-kevesebb sikerrel. Azt gondolhatnánk, hogy a mai gyerekek már rendelkeznek azokkal képességekkel, ami szükséges ahhoz, hogy ha kell, akkor pedagógus személyes jelenléte nélkül is képesek jól kezelni az eszközöket. Kutatók megállapították (Rowland és munkatársai), hogy „a digitális technológiák jelenléte a fiatalok életében nem járt együtt az információk hatékonyabb megszerzésének előhívásának és kritikai vizsgálatának a képességével.” Kennedy és Fox is hasonló eredményeket publikáltak, azzal a kiegészítéssel, hogy a diákok valóban nagyon sokféle technológiát használnak, ezek azonban elsődlegesen a szórakozás és az énbemutatás eszközei, és ugyanezek a diákok nem, vagy csak alig használják e technológiát a tanulásban.” Ezért nehéz ennek a kérdésnek a kezelése diákoknak, szülőknek és pedagógusoknak egyaránt, persze ha egyáltalán rendelkeznek a megfelelő eszközökkel. Vannak népszerű, általunk sokszor használt alkalmazások, de ezeket is mindig változtatni kell ahhoz, hogy a tanulók motivációját folyamatosan fent tudjuk tartani. A Digitális Esélyegyenlőség Alapítvánnyal és rajtuk keresztül a Telvice és a Provice Kft.-vel már több mint 10 éves kapcsolata van az intézményünknek. Közösen olyan oktatási módszert alkalmazunk és tanítunk más iskoláknak, ami többek között éppen arra tanítja meg a gyerekeket, hogy a szociális kompetenciáik fejlődjenek. Ilyen kompetencia pl. a mások elfogadása és támogatása társadalmi státusztól függetlenül. Az adományozott tabletek ezt kiválóan segítik, hiszen közvetlenül megtapasztalhatják a mások segítésének örömét. A tabletekhez mint Hipersuli a Telenor biztosított SIM-kártyákat, amivel a tanulóink be tudnak kapcsolódni az oktatásba. Biztos vagyok abban, hogy ez nagy motiváló erővel bír a tudás megszerzésében, főleg azoknak, akik nem rendelkeztek informatikai eszközökkel.

Ennek az eszmei értéke nem fejezhető ki pénzben, csak egy nagy köszönetben a részünkről, a gyerekek a szülők és pedagógusok részéről. KÖSZÖNJÜK!

• Lesz-e olyan dolog, amit a normál iskolarend visszaállása után is meg fognak tartani ebből a küzdelmes, de sok hasznos dolgot hozó időszakból?

Nagy hiba lenne, ha ugyanott folytatnánk, ahol abbahagytuk! Véleményem szerint ezeket a tapasztalatokat mindenképpen be kell építeni, a tanítási-tanulási folyamatokat újra kell értelmezni. Az új pedagógiai folyamatok megújítását gyakran összekeverik a digitalizációval. Nem csak ezek lehetnek hatékonyak, de nélkülözhetetlen a jövőbeni alkalmazása. A pedagógusnak nagyon sokféle módszert kell alkalmazni (ha kell, klasszikust is), annak érdekében, hogy a „tananyag közvetítése, elsajátítása” hatékony legyen.

• Ön személy szerint hogyan éli meg ezt az egész világot megállító válságot, és mit üzenne bíztatásul a diákoknak?

Én bízom abban, hogy hiányzik mindenki számára a szociális interakció, a személyes találkozás. Jó lenne, ha az anyagi javak mindenek fölé helyezése helyett az olyan értékek, mint barátság, szeretet, tolerancia, segítségnyújtás, közösségi élmények újra kiemelt szerepet kapnának az életünkben. A kudarcokból, nehézségekből is lehet tanulni, nem szabad feladni!